1 rész: Az utazás megkezdődik - türelmetlenül állítottam a fülemet, valami történik. A hölgy negyedik alkalommal repült át a konyhán, hogy egy furcsa kinézetű hátizsákot tegyen. Majdnem olyan nagy volt, mint ő és nehéz, valószínűleg azért, mert néhány válogatás nélküli szót használt, amikor megpróbálta őt az ajtóhoz vinni. A fiú valószínűleg ilyen volt. Néhány szót is hallottam a nevemről, úgyhogy úgy döntöttem, hogy csak őt nézem, legalábbis megemeli a lábát minden alkalommal, amikor ki kell hagynia.
A nevem Bessi. Border Collie vagyok, és csak egy csodálatos utazásra megyek 
. Legalábbis azt gondolom, hogy a nyüzsgés és a nyüzsgés miatt otthon, bár itt az ideje aludni. Őszinte őszintén kísérem az úrnőm, akit Dita-nak hívnak, az út minden lépése. Mi van, ha elfelejtenek rólam? Igaz, még nem történt meg, de a biztonság bizonyosság. Tehát ragaszkodom a sarkához, és nem bánom, hogy már háromszor megütötte a mancsomat, hogy megtartsa a lábam. Nos, valami meg kell történnie, amikor ma ilyen ügyetlen.
De mi van vele? Aludnak? Ez nem lehetséges! Végtére is, felállították a dolgokat, így mi történik? Ki akarok!
Én az ágy alatt kerítem őket. Még az esti séta sem jöttek velem, ezek az erkölcs. Természetesen senki nem alszik. Az idegesség apró lakást lélegez, és egyre inkább kíváncsi vagyok. Ha! Végül itt van! Felkelnek.
-Pihentél legalább? -Hangzott egy férfihang az ágyból. Ez a tulajdonosom, Ivan.
- Mint te - mondja szárazon a szőke.
- Így lesz - mennek mindketten fáradtan a fürdőszobába, amikor az ajtó elé lépek. Örökkévalóságként fog eljönni, mire kijön a lakásból. Odakint sötét van. Mindenütt béke van. Csak a parkolóban sárga lámpa alatt morog egy ismerős autó motorja. Igen! Nagymama is megy! Örülök. Nem sokáig. Rögtön azután, hogy rendesen köszöntöm, káromkodással halmozódik rám. Tehát ez a nevelés! Inkább bebújok az utasülés alá, hogy ne kelljen a sáros léptekről szóló hülyeségeket hallgatnom. Nos, csak próbáld kihagyni azokat a gyönyörű tócsákat, amikor arra kérik, hogy melegítsd fel a vizet! Fél óra múlva megállunk. A családom hátizsákokat húz elő és búcsúzik, a nagymama nem megy? Nem számít. Tökéletesen megmutatkozó kétségbeeséssel nyalogatom az arcát, legalábbis hiányozni fog.
Nem szeretem azt a nagy épületet, ahol bejártunk. Egyrészt furcsán szagol, itt mindenhol hangos slash hallható, és van pórázom. Nos, merj húzni ezt a kosarat! Mit tettem veled?
- Nos, ne aggódj, addig nem adom oda, amíg muszáj - nyugtat meg az úrnő. Még akkor is!
Lépcsők le, lépcsőn felfelé. Mi vagyunk a szigeten. Hatalmas egyenes kígyók veszik körül, de más szagokat érez, mint amilyennek várnám. És a zaj! Várj, ezt a szagot tudom. Nagypapa nagymama! Ragaszkodom, hogy találkozzam velük a tanga vége felé húzódó hölgyrel.
A bipedek beszélgetéséből kezdem megtapasztalni, hogy mi történik. Nyilvánvalóan arra várunk, hogy egy vonat megérkezzen kb. Nem tudom, mennyi ideig lesz ez, de akkor biztosan meg kell találnom egy botot, hogy valamit dobjanak a vonatra. Azt mondják, hogy sokáig megyünk. A hölgy fél attól, hogy hova menjen. Éppen ellenkezőleg, a bot zavar engem, nem találok itt semmit.
Megcsinálom a fülemet. A zúgó hang távolról jön. Ha! Ez lesz a vonat. Nem vagyok teljesen ismeretlen, rövid távolságra élünk az állomástól, és egy darabig ott megyünk, csak sosem láttam ezeket a kollégiumokat. A sípoló döbbenetes. A hölgy megpróbálja fedezni a füleimet, de nincs rá időm. Túl kíváncsi vagyok, hogy mi jön. És még mindig meg kell kapnom a tan botot, ami rossz a rövid pórázon. Végül feladom és dobom magam a többiekkel a furcsa lépcsőn.
- Itt a mi kupé! - kiáltotta nagypapa. Hmm, itt is érdekes az illata. Futok egy darabig az apró helyiségben, aztán inkább takarítok az ülés alatt. A kétlábúak kényelembe helyezik magukat és megvitatják utunkat. Van egy utunk Szlovákián, Magyarországon keresztül Romániába. Többször változtatnunk kell, és még egy órát is várnunk kell hat órán keresztül. Nos, ez nagyszerű! Nagyon jól futok oda!
A férfi jön egy öltöny, minden olyan jegyet, amit egy héttel korábban vásárolt. Csak nincs. Minden egyes országban a kutya más, és egyedileg kell foglalkoznia. Nem érdekel. Különösen akkor, ha a tulajdonosokkal vagyok. Ez minden bizonnyal kaland lesz, azt hiszem, egy pillanat múlva a sávok rendszeres ritmusa sikeres lesz.
Comments
Hozzászólás